Szókincs

József Attila Kései sirató c. versének első versszaka:

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik,
elnyújtóztál a halál oldalán
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállítani téged.
De nem futja, már látom, az időből.

A 3. sor szövegvariációi:

„Mint utolsó ringyó, ha odaintik",

„Mint kitaszított lány, ha odaintik",

„Mint lenge könnyű lány, ha odaintik,".

Milyen jelentésváltozást eredményez?

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Johann Wolfgang von Goethe: A vándor éji dala c. versének fordításainak összehasonlítása tanulságos a szókincs hatásai szempontjából.

Az eredeti:

Über allen Gipfeln

Ist Ruh,

In allen Wipfeln

Spürest du

Kaum einen Hauch;

Die Vögelein schweigen im Walde.

Warte nur, balde

Ruhest du auch.

Szó szerint:

Minden (hegy)csúcson

nyugalom van,

minden (fa)csúcson

érzel

alig egy leheletet;

A madárkák hallgatnak az erdőben.

Várj csak, nemsokára

Megnyugszol te is.

Műfordítások:

Minden csúcson béke,

nem fú

szél, lomb beszéde

halk szavú,

súg; fogy az út...

Madár se szól. Csend öle, lágy nesz,

várj, hamar átvesz,

múlsz te is: tudd!

Immár minden bércet

csend ül.

Halk lomb, alig érzed,

Lendül:

Sohajt az éj.

Már búvik a berki madárka,

Te is nemsokára

nyugszol, ne félj...

A szikla-tetőn

tompa csönd.

Elhal remegőn

odafönt

a szél lehellete is.

Madárka se rebben a fák bogára,várj,

nemsokára

pihensz te is.

Ott nyugszik a csúcsokon

a csend.

És itt a lombokon

alig leng

szellő, ha sejted is.

Az erdőn is hallgat a kis madár.

Várj csak, nemsokára már

megnyugszol te is.

Csupa béke minden

orom.

Sóhajnyi szinte

a lombokon

a szél s megáll.

A madár némán üli fészkét.

Várj, a te békéd

Sincs messze már.

Valamennyi ormon

Tág csend.

Mindannyi lombon

Átkereng

A gyönge szél.

Madárnép gunnyad az ágra.

Várj, nemsokára

Nyughatsz, ne félj.

Már minden ormot

Csend borít,

A fákon a lombot

Alig

Járja a szél:

Madarak csendje az erdőn.

Érted is eljön,

Várj csak, az éj.

Már a hegyvidéken

mély csend,
Fenn, az ágvégen
sem reccsent
a fán semmi nesz.
A kis madarak csalitosban.
Várj, hamarosan
te is megpihensz.

 Csend van a dombokon
immár,
és a lombokon 
át ím’ jár
könnyű, halk fuvallat.
Kis madárkát rejti az erdő.
Várj csak, majd eljő
tán a nyugalmad.

Csend lepi a bércet,
most hull,
a fán sem érzed,
hogy mozdul
puha, halk lehelet. 
Erdőbe bújt a madárka.
Várj, nemsokára
békéd megleled. 

Fordítók: Szalki Bernáth Attila,Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Tandori Dezső, fordítók a neten

HÁZI FELADAT

1. Legalább a tíz szinonimáját, rokonértelmű kifejezését gyűjtsd össze az alábbi szavaknak, kifejezéseknek:
csend, nevet, fiatal nőnemű ember, szerelmes

2. Gyűjts érzelmeket kifejező szavakat!

3. Nézd át a fenti fordításokat, és válassz: számodra melyik a legvészjóslóbb! /Na, mit szóltok a szóhoz? :)/
Melyik tükröz a legtöbb veszélyérzetet?