2013. március 5., kedd

Alakzatok

Alakzat
(lat. figura, gör. szkhéma)

A klasszikus és modern retorika egyik alapkategóriája. Nyelvi átalakító eljárás eredménye: a hangsoroknak, jelentéseknek, mondat- és szövegszerkezeteknek az expresszivitás érdekében történő megváltoztatása. A klasszikus és modern retorika standard modellje négy átalakító eljárást tart számon.
  1. 1. adjekció (bővítés, hozzátoldás);
  2. paralelizmus (párhuzam)
    szerkezeti párhuzam: az egymás után következő sorok ugyanolyan szerkezetűek
    gondolatritmus: az egymás után következő sorok ugyanolyan tartalmúak, ugyanarról szólnak
    pl.:
    Örökkön háborog a tenger
    Örökkön zúgnak a lombok
    Örökkön fájdalmas az ember...

    figura etimologica

    tőismétlés – kifejezhet:
    • fokozást (szebbnél szebb
    • ellentétet (hiszek hitetlenül)
    • ugyanaz (látva lássalak)

    khiazmus (keresztforma)

    "Jaj, mily sekély a mélység
    és mily mély a sekélység."

    halmozás

    • egymással rokon szavakat, szószerkezeteket, esetleg mondatokat sorolunk fel egymás után.

    fokozás (klimax)

    • olyan halmozás, ahol az egymás után következő szavak között intenzitásbeli különbség van, az érzelmi feszültség egyre nő.

    csökkenés (antiklimax)

    • Olyan halmozás, ahol az egymást követő elemek intenzitása egyre csökken.

    poliszündeton (kötőszavak halmozása)

    • Akkor beszélünk kötőszóhalmozásról, ha a tagmondatok, mondatrészek kötőszavak nélkül is megállnák a helyüket.
    pl: "Most tél van és csend és hó és halál."

    ellentét

    • egymással ellentétes tartalmú elemek kerülnek egymás mellé
    pl.: Nem is érzik a lepelt tehernek.

    paradoxon (nem várt, hihetetlen)

    • látszatellentét
    pl.: Akinek sok barátja van, annak egy barátja sincs.

    oximoron

    • két ellentétes szót kapcsol össze
    pl.: édes mostoha

    refrén

    • A vers állandóan, következetesen ismétlődő sora(i).
      lehet: változatlan ismétlés, illetve variáns

    keret

    • Olyan ismétlés, ahol az elején és a végén tér vissza a szöveg, illetve kép.
  3. detrakció (elhagyás, csökkentés)
  4. célzás, utalás (alluzió)

    • Egy más alkotásra, eseményre, beszédhelyzetre való utalás. (pl.: Szigeti veszedelemben Vergiliusra utalás.)

    kötőszóelhagyás (aszündeton)

    • A szükséges kötőszók elhagyása, többértelművé teszi a szöveget.
  5. transzmutáció (felcserélés)
  6. szórendcsere (inverzió)

    jelzőcsere (enallage)

    pl.: vak szívű, hideg szemű barátok

    késleltetés (retardáció)

    költői kérdés

  7. immutáció (helyettesítés);
  8. körülírás

    eufémizmus (szépítő kifejezés)

    pl.: öregasszony helyett "idős hölgy"

    kakofémizmus

    "felesleges" durvaság.

    nagyítás (hiperbola)

    gúny

    A stilisztikában a túlzással rokonítható fogalom. Valamely dolog, tárgy, jelenség, személy stb. hibáit, ellenszenves vonásait a valóságostól eltérően, erősen felnagyítva, néha a képtelenségig túlozva mutatja be.
A négy átalakító eljárás a nyelvi szintek szerint a következő fő alakzat-típusokat hozza létre:
  • hangalakzat (rím, alliteráció, szójáték)
  • szóalakzat;
  • mondatalakzat;
  • gondolatalakzat;

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése