Alakzatok

Alakzat
(lat. figura, gör. szkhéma)

A klasszikus és modern retorika egyik alapkategóriája. Nyelvi átalakító eljárás eredménye: a hangsoroknak, jelentéseknek, mondat- és szövegszerkezeteknek az expresszivitás érdekében történő megváltoztatása. A klasszikus és modern retorika standard modellje négy átalakító eljárást tart számon.

1. 1. adjekció (bővítés, hozzátoldás);
paralelizmus (párhuzam)
szerkezeti párhuzam: az egymás után következő sorok ugyanolyan szerkezetűek
gondolatritmus: az egymás után következő sorok ugyanolyan tartalmúak, ugyanarról szólnak
pl.:
Örökkön háborog a tenger
Örökkön zúgnak a lombok
Örökkön fájdalmas az ember...


figura etimologica

tőismétlés – kifejezhet:

• fokozást (szebbnél szebb
• ellentétet (hiszek hitetlenül)
• ugyanaz (látva lássalak)

khiazmus (keresztforma)

"Jaj, mily sekély a mélység
és mily mély a sekélység."


halmozás

• egymással rokon szavakat, szószerkezeteket, esetleg mondatokat sorolunk fel egymás után.

fokozás (klimax)

• olyan halmozás, ahol az egymás után következő szavak között intenzitásbeli különbség van, az érzelmi feszültség egyre nő.

csökkenés (antiklimax)

• Olyan halmozás, ahol az egymást követő elemek intenzitása egyre csökken.

poliszündeton (kötőszavak halmozása)

• Akkor beszélünk kötőszóhalmozásról, ha a tagmondatok, mondatrészek kötőszavak nélkül is megállnák a helyüket.
pl: "Most tél van és csend és hó és halál."


ellentét

• egymással ellentétes tartalmú elemek kerülnek egymás mellé
pl.: Nem is érzik a lepelt tehernek.


paradoxon (nem várt, hihetetlen)

• látszatellentét
pl.: Akinek sok barátja van, annak egy barátja sincs.


oximoron

• két ellentétes szót kapcsol össze
pl.: édes mostoha


refrén

• A vers állandóan, következetesen ismétlődő sora(i).
  lehet: változatlan ismétlés, illetve variáns

keret

• Olyan ismétlés, ahol az elején és a végén tér vissza a szöveg, illetve kép.
2. detrakció (elhagyás, csökkentés)

célzás, utalás (alluzió)

• Egy más alkotásra, eseményre, beszédhelyzetre való utalás. (pl.: Szigeti veszedelemben Vergiliusra utalás.)

kötőszóelhagyás (aszündeton)

• A szükséges kötőszók elhagyása, többértelművé teszi a szöveget.
3. transzmutáció (felcserélés)

szórendcsere (inverzió)

jelzőcsere (enallage)

pl.: vak szívű, hideg szemű barátok


késleltetés (retardáció)

költői kérdés

4. immutáció (helyettesítés);

körülírás

eufémizmus (szépítő kifejezés)

pl.: öregasszony helyett "idős hölgy"


kakofémizmus

"felesleges" durvaság.


nagyítás (hiperbola)

gúny

A stilisztikában a túlzással rokonítható fogalom. Valamely dolog, tárgy, jelenség, személy stb. hibáit, ellenszenves vonásait a valóságostól eltérően, erősen felnagyítva, néha a képtelenségig túlozva mutatja be.

A négy átalakító eljárás a nyelvi szintek szerint a következő fő alakzat-típusokat hozza létre:

• hangalakzat (rím, alliteráció, szójáték)
• szóalakzat;
• mondatalakzat;
• gondolatalakzat;